Egy amatőr szakács receptjei.

2022. szeptember 22. 08:34 - Broad

Fényképes útinapló: 10 nap a napfényes Toszkánában 11. befejező rész

Arrivederci Toscana

11. nap (július 28. csütörtök) A hazaút   

Minden jónak vége szakad egyszer, így ennek a nyaralásnak is eljött a vége. Ha őszinte akarok lenni, azért az utolsó napok során egyre többet gondoltunk haza, így az egyik szemünk sírt, a másik nevetett.

Reggel korábban, még 8:00 óra előtt lementünk a bárba, hogy rendezzük a számlát.  Massimo már az asztalokat terítette a reggelihez. A szokásos Buon giorno után sajnálkozva mondta, hogy még nem jött meg a kenyér a pékségből és Marina is elaludt, de nyugodtan üljünk le, megoldja a reggelit. Mondtuk, hogy semmi gond, csak a számlát jöttünk rendezni, majd később 8:00 órakor reggelizünk. Rendeztük is a számlát, minden probléma nélkül. A várakozás közben a táskáinkat levittük az autóhoz, hogy ne reggeli után keljen vele foglalkozni.

Közben megérkezett a kenyér a pékségből és Marine is befutott. Így már tőle kaptuk meg a szokásos cappuccino-t és teát, sonkát, sajtot. Valahogy nem volt az igazi az étvágyunk, már az előttünk álló úton járt az agyunk. A péksütényekhez már nem is nyúltunk, ezért inkább megkérdeztük Marine-t, hogy elvihetjük-e magunkkal az útra. Marine szó nélkül becsomagolta egy papírzacskóba. A reggeli után még visszamentünk megnézni, hogy nem maradt-e valami a szobában.

A recepciónál Marine és Massimo is ott várt és nagyon kedvesen elbúcsúztak tőlünk és kérdezték, hogy visszamegyünk-e még hozzájuk. Massimo még egy ajándékkal meglepett minket, azaz inkább Ancsát. Egy üveg édes fehér habzó borral kedveskedett neki.

Ezt követően már tényleg nem maradt más hátra, mint elköszönni és elindulni.

Mint ahogy már korábban jeleztem hazafelé új taktikával készültünk. Nem akartunk megállni  aludni, hanem terveink szerint egy ütemben 3-4 megállóval megyünk haza. A kifelé vezető út és kinti autós túrák meghozták az önbizalmat. És mint az első részben írtam, az alvás sem úgy sikerült kifelé, mint ahogy reméltük.

img_20220722_134858_2.jpg

Az első kisebb akadály Firenzénél a FI-PI-LI autóútról a Bologna felé vezető autópályára letérésnél volt. Szerencsére 10-15 perces lassú haladás után, már az autópályán tudtuk folytatni az utunkat. Út közben útépítések okoztak kisebb-nagyobb fennakadást, de szerencsére folyamatosan tudtunk haladni. Tovább haladva Firenzétől Bologna felé megcsodálhattuk újra az alagutakon átvezető autópályát.

A leghosszabb alagút (8700 méteres):

Most Bolognánál szerencsére semmi nem szólt közbe és akadály nélkül tudtunk haladni. 12:00 óra körül Padovához közeledve, már éreztük, hogy jó lenne megállni, mozogni, inni egy kávét, ezért meg is álltunk egy kedvező lehetőségnél. 20-25 perces tankolás, pihenés, kávézás után folytattuk az utunkat hazafelé.

Velencénél most nem hagytuk magunkat a GPS által eltéríteni és az elkerülő autópályán haladtunk el Velence mellett. Még kint tartózkodásunk alatt hallottuk, hogy Trieszt környékén erdőtüzek voltak, és sajnos mi is láttuk egy nagyobb tűz nyomait Goriziához (Szlovén határhoz) közeledve, először csak füstszag kezdett bejönni a kocsiba, majd távolról hatalmas füstoszlop volt látható.

Szerencsére a tűz autópályától messze volt így a haladásunkat nem befolyásolta.

14:00 óra körül léptük át a Szlovén határt, mivel benzinnel jól álltunk nem kellett megállni, pedig először az volt tervbe, hogy Szlovéniába átérve egyből megállunk és tankolunk. Mivel ez most elmaradt, haladtunk tovább.

Szlovéniát most volt szerencsénk látni, nem úgy, mint a kifelé vezető úton. Tényleg szép. Magas hegyek a távolban és gyönyörű táj.